A demokratikus nevelési stílus, avagy a legjobb gyermeknevelési módszer

A demokratikus nevelési stílus, avagy a legjobb gyermeknevelési módszer

A demokratikus nevelési stílusról nem mondható, hogy bárki kisujjában lenne. A témában való tájékozódás és tudatosság megkerülhetetlen. Szakemberek szerint a nevelési stílusok közül ez lenne a “díjnyertes”. Most betekintést kapsz ennek a nevelési elvnek a lényegébe.

A demokratikus nevelés ismérvei

Az előző cikkben a laissez faire-el, azaz a ráhagyó nevelési stílussal foglalkoztunk, amiben a kontroll hiánya szerepel a középpontban, és a gyermeki irányítás veszi át a főszerepet. Ezzel szemben a demokratikus már gátat szab, de döntési lehetőséget hagy a gyermek számára. A demokratikusan nevelő szülő nem fél alkalmazni a szabályokat, és meg is magyarázza az azok mögött meghúzódó okokat. Gyakran helyezi a gyermeket olyan döntési helyzetekbe, mely az életkorának megfelel. Pl.: “Olvasással vagy matekkal kezded a házit?”  Arról viszont nem dönthet, hogy megcsinálja-e egyáltalán. Vagy “Melyik mesét olvasnád szivesebben?”, de az nem merül fel, hogy egyáltalán ne olvasson.  Nyilvánvalóan olyan választási opciókat érdemes felvonultatni, ami a gyermekednek, és neked is megfelelő.

A demokratikus stílusban nevelő  szülő törekszik a pozitív kapcsolat fenntartására úgy, hogy a szabályokat betartattja, és megtanítja a gyermeket a következmények elviselésére. Meghallgatja gyermekét, ösztönzi őt a lehetőségei megvitatására, következetes. Azért csak óvatosan ezzel is, hiszen sokszor átbillenhet ráhagyó nevelésbe, ha pélául felmerül a bőség zavara, azaz túl sok választási lehetőséget kap a gyermek. A lényeg, hogy a lurkó érzelmi biztonságban érezze magát (még ha lázong is olykor).

Miért működik jól a demokratikus nevelés?

Azt már bebizonyították, hogy azok a gyerekek, akik ilyen nevelésben részesültek, jóval felelősségteljesebb felnőttekké válnak, akik merik vállalni véleményüket. Az átlag azt mutatja, hogy boldogok és sikeresek, könnyedén hoznak önálló döntéseket.

Azért sikeres ez a módszer, mert az ilyen stílusú szülők példaképként viselkednek, és ugyanazt a magatartást tanúsítják, mint amit a gyermekeiktől elvárnak. Emiatt a gyerkőcök nagyobb valószínűséggel sajátítják el ezeket a viselkedési normákat. Bizony, nem esik messze az alma a fájától. A szabályok tisztázása végett és a következmények ismeretében mindig tudják, hogy mire számítsanak. Emellett a szülő biztatja őket az önállóságra – persze segít megteremteni hozzá a feltételeket -, ami egyre jobban növeli gyermekben a tudatot, hogy sokmindenre képes, megtámogatja az önértékelést és az önbizalmat, ugyanakkor jót tesz a szülő-gyermek kapcsolatnak.

Ilyen felnőtté válhat a demokratikusan nevelt gyermek:

  • Az biztos, hogy önálló lesz, de fel is tudja mérni a döntései, tettei következményét.
  • Toleráns, tiszteletben tartja mások véleményét.
  • Könnyebben ellenáll a kortárs (negatív) nyomásnak, kevésbé manipulálható.
  • Mivel mindig ösztönözték, kitartó személyiség, aki véghezviszi célját, egyértelmű értékrendet képvisel.
  • Képes úgy érvényesíteni az érdekeit, hogy az társadalmilag vállalható, és persze jó szociális készségekkel bír.
  • Kiegyensúlyozott személyiség.

Még mindig sokan vagyunk, akik a tekintélyelvű nevelésben nőttünk fel, amire sokan rossz szájízzel gondolnak vissza. Ez sok-sok generáció problémája. (Következő cikkünkben kivesézzük a tekintélyelvű nevelést.) Ne ezt örökítsük tovább, hiszen a mai modern társadalomban, egy demokratikus berendezkedésben ehhez passzoló készségek kifejlődését kell elősegíteni.

Vélemény, hozzászólás?