Az önállóság felé vezető út

Az önállóság felé vezető út

A szülők többsége azt gondolja, a gyermek állandó dícsérgetése elég ahhoz, hogy a személyisége és önbizalma kellőképpen fejlődjön. Bár a köztudatban így él, ez nem mindig teljesen igaz. A gyermek megfefelő önértékelésének kialakulásához egy hosszú tapasztalati út vezet, ami azt jelenti, hogy rájön, hogy egyedül is képes megannyi feladat végrehajtására.

Segítségből is megárt a sok.

A gyermeknevelés fő célja, hogy  felelős, független felnőtté váljon a lúrkó. Ez viszont úgy nem fog menni, ha mindent megoldunk helyette. Szépen, lassan minden felelősségkört be lehet és be kell vezetni a kicsik életébe. Ez egy hosszú és türelemigényes procedúra. Példáúl biztosan könnyebb lenne felöltöztetni a gyereket, mint hagyni, hogy percekig kínlódjon míg felhúzza a nadrágját, vagy bekösse a cipőjét. De csak akkor fogja megtanulni egyedül, ha időt és teret hagyunk neki ahhoz, hogy önállóan próbálkozzon. Így rájön, hogy egyedül is képes rá és sikerélménye lesz. Önmagában már az is kulcs lehet a szilárd önbizalom kiépítéséhez, ha ezekre az apróságokra megpróbálunk figyelni.

Minden szülő szeretne segíteni a gyermekének, de ha mindig mindent elvégzünk helyettük, azzal csak rosszat teszünk nekik, megfosztjuk őket a sikerélmény lehetőségétől és a kitartást hírből sem fogják ismerni. Arról nem is beszélve, hogy egy idő után azt gondolják majd, hogy maguktól nem is boldogulnának semmivel, ezért bezárkózhatnak és nem vállalkoznak majd semmire.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy soha ne segítsünk a gyerekeinknek, viszont felmérhetjük mik azok a feladatok, amiket az adott életkorban már el tudnak végezni.

Hogyan dicsérj?

Félre értés ne essék, a dicséret nagyon is fontos, de csak akkor hatékony, ha az konkrét. Pl. “A kitartásod és a többszöri próbálkozás meghozta a gyümölcsét, nagyon szépen leírtad!.”, nem pedig üres általánosság pl:“Ügyes vagy!”.

Felelősségválallás kiskortól

A család úgy kerek egész, ha mindenki kiveszi a részét belőle, és ehhez a feladatok is hozzátartoznak. Az, hogy “anya megcsinál mindent”, hosszú távon nem ideális. Már egészen kis kortól hozzá lehet szoktatni a gyerekeket a feladatok elvégzéséhez, például, hogy megágyazzon vagy összeszedje a játékait, a viráglocsolást pedig kimondottan élvezni szokták az apróságok.  Ez nem a gyermek dolgoztatásáról szól, hanem arról, hogy megtanuljon felelősséget vállalni és elsajátítsa az alapvető dolgokat. Hadd élje meg a tapasztalás örömét, hadd legyen sikerélménye. Annál jobban fog örülni, minél nehezebben ért el valamit.

Engedd dönteni és megküzdeni a feladatokkal!

Persze csak a saját szintjén! Csak bizonyos döntéseket szabad rábízni, életkortól függően. Ő is képes eldönteni, hogy biciklizni szeretne, vagy inkább motorozni, vagy melyik pulcsit szeretné felvenni, melyik kulacsát vigye magával. Ezzel lehetőséget adsz neki, hogy beleszóljon a saját életébe.

Ha önálló gyermeket szeretnél, akkor roppant fontos az is, hogy hagyd megküzdeni a dolgokkal! Sokszor nagy a kísértés, hogy megcsináljuk helyettük a feladatokat, de ilyenkor fontos, hogy felmérjük a helyzetet, és ha az életkorának megfelelő a feladat, igenis hagyjuk a gyereket, hogy felfedezze a saját képességeit. Ha pedig kudarcot vall, beszélgessünk vele, adjunk neki útmutatást, ne csináljunk meg helyette mindent!